Adaren, neked nem biológus vagy fizikus, hanem mágiaelméleti professzor kell :wink: Alapvetően egy természefeletti dologról beszélünk, a fizikai anyag nem vész el csak átalakul + a biológiai tűrőképesség, esetleg ezek édestestvérei igen keveset nyomnak a latba.
A fa ha nem is hal meg, a kivágást elég rosszul viselné. Akkor már logikusabb ha olyan módszert alkalmaznak, ahol a növénynek nem esik baja.
Korhadt fa csak wispekkel használható építkezéshez, de a holt fa nem egyenlő a korhadt fával.
Erről már volt szó, a wispek a fákat képesek akaratuk szerint alakítani, de nem tudják felgyorsítani a növekedését. Vagyis nem tehetik meg, hogy egy erdőt húznak föl a pusztán - maximum az elhalt, leégett fákat képesek meggyógyítani, így valamilyen szinten azok növekednek, még ha csak eredeti méretükre is. Viszont a kész fát nyugodtan épület formájúvá alakíthatják, a tésztagyűrásos módszer amúgyis túl lassú lenne.

Hű, ez kemény volt :lol: .
Bizony van benne igazság, habár nekem nem sok alkalmam van tapasztalni. Szerencsére...

Felsmukk: Ritkán írsz, de akkor aztán fájdalmasat! xD
Viszont sajnos sok igazság van benne (ezért (is) érdemes RP szerveren Goldshire-t nagy ívben elkerülni...)

Nem, valójában még mindig nem értek egyet, de szerintem is kár folytatni. :)

Mintha a reag közben rájöttél volna, hogy amit írtal, az nem is pontosan úgy van, vagyis egészen máshogy. A felsőbb hatalmaktól ejutottál a közös pontig, az erős hitig :)
A divine magicnél csak a hited szab határt az eszközeidnek és a céljaidnak. A skarlát kereszteshadak úgy hiszik tökéletesen követik a szent fény parancsait. Az ezüst kéz más módszereket használ, ők is részesülnek hatalomban. A legtisztábban az Argent Dawn (nem tudom lefordítani, elnézést :S) lényegül át a szent fényben, ők is varázsolhatnak természetesen. Vagyis nem is egy felsőbb erő tagadja meg az spellt, hanem a használó távolodhat el oly mértékben a hite által diktált parancsoktól, hogy képtelen elegendő meggyőződéssel varázsonia => kudarc. Jelenleg a három említett csoportból egyik sem távolodott oly messze, hogy teljesen elveszítse szakrális hatalmát, de a fokozatok észlelhetőek.
Vagyis a szakrális mágiánál nem egy döntőbírot kell elképzelni, hanem mindenki saját maga bírája. Mi persze ilyenkor könnyedén gondolhatjuk, hogy akkor ez nem is hátrány, hiszen mindig abban hisznek, ami nekik előnyös (pl. ha most használnom kell a halálsikolyt az életbenmaradáshoz, akkor én hiszem, hogy a halálsikoly az élet megtartására irányul, tehát összeegyeztethető a szent fény követésével, stb...).Mikor egy pap, sámán vagy druida fejével gondolodunk, akkor könnyedén belátható, hogy számukra a hit mindennél előrébb való. A legkisebb kétely, a legapróbb szégyenfolt is általában erejük drasztikus csökkenésével jár. Ők először gondolkodnak eszméikben, csak aztán saját érdekükben (némelyest kivételt jelent néhány démonimádó vallás, ami gyakorlatilag pont arra épül, hogy vedd el amit akarsz, és soha ne add vissza. :roll: Éppen ezért indítványoztam a warlockok és a lángoló légió papjainak valamilyen szintű összevonását - azaz a pap, aki isteníti az arkáni mágia atyjait, az mi a fenének használ szakrális mágiát, hisz azt a démonok megvetik! Sajnos kis ember vagyok ahhoz, hogy ebből bármi is legyen játéktechnikai szinten...).

Talán ismeritek a M.A.G.U.S. rendszerét. Ott is hasonló a helyzet a kis arkánumoknál: ha te isteníted a kutyádat, akkor a hited lehet olyan erős, hogy mágikus képességekre teszel vele szert. Itt ugyan így áll a dolog, még az is jó a párhuzamban, hogy ott is ha valódi istent követünk, akkor nagyobb hatalmat kapunk, ahogy itt is a kidolgozott vallások segítik a papot. Értelmesen felépített vallás nélkül sokkal nehezebb erős hitet kialakítani, értsd, megfelelő ideológia háttér hiányában annyi ellentmondásba, hiányosságba ütközik az egyszeri halandó, hogy képtelen lesz minden részletben a legmélyebben hinni. Anélkül pedig hiába minden. Persze létezik egy csomó primitív törzs, akik istenítenek pl. egy régen holt Ancientet, de ritkán rendelkeznek szakrális hatalommal, mert imádatuk kimerül a külsőségekben.

Huh, megint hosszú lett, pedig nem akartam. Végkövetkeztetés, ha nem lennék egyértelmű (ami erősen valószínű): nem kell ahhoz felsőbb erő, hogy a szakrális mágiahasználó elveszítse mágikus hatalmát. Különben az alkotók nem mindenben egységesek, több helyütt úgy utal a vallásokra, mintha tényleg a felsőbb erőn lenne a hangsúly, de mivel ezek vannak kisebbségben, és 99%-ban hangulatkeltésnél szerepelnek, ezért én a másik változatra voksolok. :wink:
//Mindezeket úgy állítom, hogy mindig is utáltam a szakrális mágiát, nem is nagyon értek hozzá + elég elnagyolt - azért szerencsére jobban kidolgozott, mint a nagymúltú AD&D könyvekben. :) Az arkáni mágiában inkább otthon vagyok :).//